Rólunk írták ...
Interjú Popovics Pállal a Kárpátaljai Ösztöndíjprogram helyi munkatársával
Szeretném, ha adományozóink első kézből kaphatnának információt támogatottjaink életkörülményeiről. Kérlek, mesélj arról, hogy Te mióta veszel részt a kárpátaljai magyar életben? Milyen szervezetekkel van kapcsolatod, illetve milyen funkciókat töltesz be?
Még az egyetemi tanulmányaim alatt – ez még a Szovjetunióban volt – kezdtem aktívabb közösségi, mozgalmi életet élni. Megalapítottuk a magyar diákok egyetemi szervezetét, amely anyagi támogatás nélkül is aktív és rendszeres közösségi teret nyújtott tagjainak. Kapcsolatokat kerestünk és építettünk magyarországi és erdélyi diákszervezetekkel, az egyetem magyar diákjai számára jogokat próbáltunk kiharcolni, rendszeres tematikus összejöveteleket szerveztünk. Erre az időszakra tehető találkozásom a cserkészettel is. 1991-ben Gödöllőn részt vehettem – Kárpátaljáról tizedmagammal – egy cserkész vezetőképző táborban, ahonnan hazatérve nekiláttunk az itteni cserkészmozgalom újjáélesztéséhez. Jómagam a munkácsi és az ungvári csapatok alapításában és vezetésében segédkeztem. Azóta eltelt húsz év. Jelenleg a Kárpátaljai Magyar Cserkészszövetség elnökeként és a Munkácsi 1. sz. Zrínyi Ilona Cserkészcsapat parancsnokaként igyekszem részt venni a kárpátaljai magyar közösségi és egyházi életben, emellett a Magyar Ifjúsági Konferencia Állandó Bizottságában képviselem a kárpátaljai ifjúsági szervezeteket. Civilben számítástechnikát tanítok két munkácsi magyar iskolában. Feleségemmel öt kiskorú gyermeket nevelünk.
Kérlek, mondjad el, hogy milyen feladatokat vállalsz a Lakos Alapítvány ösztöndíjprogramjában?
Szemerédi Tibor cserkészbarátom kérésére a pályázatok technikai lebonyolításában segédkezem. A helyi magyar sajtótermékekben közéteszem az aktuális pályázati felhívást, begyűjtöm, rendszerezem és eljuttatom az alapítványhoz a beérkezett pályázatokat. A szerencsés nyerteseknek valamilyen nyilvános rendezvényen kiosztom az ösztöndíjakat és informálom az érdeklődőket az alapítvány tevékenységéről.
Hogyan látod, milyen kihívásokkal kell szembenéznie egy magyar anyanyelvű fiatalnak a mai Kárpátalján?
Kárpátalja jelenleg Ukrajna legnyugatibb megyéje. Ez az ország Európa egyik legszegényebb régiója. Magas a munkanélküliség, hatalmas a korrupció, a szociális hálón óriási lyukak tátonganak, nagy a társadalmi igazságtalanság, óriási a szakadék a felső tízezer és az alsó tízmilliók között, erősödnek az ukrán nemzeti szélsőséges nézetek. A szomszédságban négy Európai Uniós ország van, amelyek vonzása elég nagy. A kárpátaljai magyar lakosság zöme nehezen vagy egyáltalán nem bírja elfogadható szinten az államnyelvet, emiatt nehezebben tud továbbtanulni, jó munkalehetőséget kapni, fontos politikai és gazdasági pozíciókat betölteni. Egyértelmű az alulreprezentáltságunk a vezető posztokon; ugyanis miközben 12% a magyar lakosság aránya, kb. 4%-unk tölt be vezető állásokat. Ebben a közegben kell a diákságnak helytállnia. Nagy a csábítás, hogy kimenjenek külföldre tanulni, majd dolgozni, később le is telepedni, hiszen ott sokkal magasabb az életszínvonal, többet lehet keresni. Nem utolsó sorban a jogállamiság érzetet inkább meg tudják ott élni. Sokan így is tesznek. Persze ez mindenkinek nem sikerülhet, a többség idehaza próbál meg érvényesülni, de ez komoly nehézségekbe ütközik. A hazai átlagbér havi 150 euró. De nemcsak az anyagi okok miatt nehéz, hanem a kisebbségi létünkből adódóan is. Fontos, hogy itthon tartsuk érettségi után diákjainkat, mert akik külföldre mennek tanulni, azokról már le is mondhatunk. Igaz, hogy akik idehaza diplomáznak, azok sem nagyon tudnak itt elhelyezkedni. Viszont fontos lenne, hogy legyen idehaza utánpótlása a magyar értelmiségnek. Sajnos nem tudjuk még a megoldást, hogy miként tudnánk itthon tartani a fiatal szakembereket és tanárokat.
Milyen lehetőségei vannak a fiataloknak a magyar nyelvű felsőoktatásra?
Kárpátalján, Beregszászban 15 éve működik egy magyar felsőoktatási intézmény, a II. Rákóczi Ferenc Főiskola. A magyar ajkú diákok többsége ide felvételizik. Az Ungvári Állami Egyetemnek és a Munkácsi Egyetemnek van egy-egy magyar kara, ahol a tantárgyak nagyobb részét magyarul tanulhatják a diákok. Persze jóval kisebb létszámban, mint a beregszászi főiskolán. Viszont a bejutáshoz szükség van az ukrán érettségire is, amit sajnos a magyar diákok többsége nem tud letenni. Ennek az az oka, hogy az ukrán érettségihez az ukrán iskolák tananyagából is le kellene vizsgázni, és az eltér a magyar iskolákban tanítottaktól.
Milyen karokról vagy szakokról jönnek jellemzően a pályázók?
Szinte minden kar képviselve van, de egyik sem hangsúlyosabban, mint a többi.
Mennyire versenyképes a Lakos Alapítvány ösztöndíja a hasonló profilú ukrán állami ösztöndíjakkal?
A pályázók túlnyomó többsége a magyar főiskolán tanul. Ez nem állami fenntartású intézmény, így az ott tanuló diákok egyáltalán nem kapnak állami ösztöndíjat. Az állami intézmények diákjai – tanulmányi eredményük alapján – kapnak ösztöndíjat, amelynek havi összege átlagban ca. 50 euró.
Milyen a családi háttere a pályázó fiataloknak? Valódi segítséget jelent-e a szemeszterenként 200 Eurónyi összeg? Mire elég?
A pályázók családjának túlnyomó többsége nagyon nehéz anyagi körülmények között él. Sok a munkanélküli vagy gyermekeit egyedül nevelő szülő. A pályázók családjainak egy főre jutó jövedelme átlagosan havi 50 euró, miközben az alapvető élelmiszer árak, a közüzemi díjak magyarországi mértékűek. A tanulás is pénzbe kerül. Ez a 200 euró ezeknek a diákoknak nagy segítség, mivel ennyivel kevesebbet kell a szülőknek kipótolni a taníttatásra. Ennyibe kerül például egész évre a kollégiumi szállás.
Milyen módon szerezhetnek tudomást az alapítvány létéről és a pályázatról a fiatalok?
A Lakos Alapítvány kiírásait minden félévben nagyon várják a diákok. Jelenleg ez a legnagyobb nem állami ösztöndíjlehetőség számukra. Minden kárpátaljai lapban és a helyi internetes portálokon is megjelentetjük az aktuális kiírást. Ezen kívül a diákszervezetek, a hallgatói önkormányzatok, a cserkészcsapatok, valamint az egyházak ifjúsági szervezetein keresztül is tájékoztatjuk a diákokat.
Az interjút Lászlóné dr. Csiszár Rita készítette
Salló Emöke riportja Szemerédi Tiborral az Erdély Ma hírportálon:
Bécsben él egy maroknyi magyar emigráns, akik még emlékeznek arra, mit jelent menekültnek, nélkülözőnek lenni. Olyanok, „akik maguk is, mások segítségét megtapasztalva, tudják mit jelent földönfutóként a semmiből új életet kezdeni és nem felejtették még el, hogy az ilyen kapott segítség egy egész életre szóló erkölcsi tartozás, amit minden adandó alkalommal törleszteni illik” – vallják az egykori menekültek támogatókat kereső levelükben.
A bécsi székhelyű Lakos Alapítvány 1999-es megalakulása óta segíti a szociálisan rászoruló, szülőföldjükön kisebbségben élő magyar diákok továbbtanulását. Az alapítvány névadója, Ft. Lakos Endre atya az 1950-es évek végétől dolgozott Bécsben egyetemi lelkészként, példaértékű életét hagyva örökségül egykori „tanítványaira”.
Lakos atyát az 1956-os forradalom szabadította ki magyarországi börtönéből, ahová tiltott hitoktatásért zárták. Ausztriába menekülve megkezdte az emigráns magyar közösség pasztorálását. Ő maga rendkívül szegény körülmények között élt, de a szűkös körülmények között is mindig megtalálta a módját a rászorulók segítésének: ha kellett egy szelet margarinos kenyérrel, amit egy függönnyel leválasztott "konyhában" kenhettek maguknak az éhes diákok.
Nappalija a diákok találkozóhelyévé vált, itt tartotta az Exul Familia (56-os bécsi római katolikus menekült diákok köre) a megbeszéléseket, előadásokat és sakkpartikat. A kommunista diktatúra börtöneiben szerzett betegségei és több agyvérzés után nyugdíjazták. 1969-ben, 50 éves korában koldusszegényen halt meg. Temetésére zsúfolásig megtelt az ottakringi temető főravatalozója.
A lelkész halálának 30. évfordulóján tartott megemlékezéskor az összegyűlt volt diákok létrehozták a Lakos Alapítványt. Az elsősorban a kárpátaljai magyar diákok támogatását célul kitűző ösztöndíjprogramról Szemerédi Tibort, az alapítványi ösztöndíj bizottság vezetőjét kérdezem.
- Mi a szereped, feladatköröd ebben a programban?
Elsősorban természetesen az odaítélésre kerülő pénz előteremtése. Másodsorban az alapítványi ösztöndíj bizottság vezetőjeként alapos mérlegelés után döntök az odaítélésről.
- Miért éppen a kárpátaljai magyar diákok továbbtanulását támogatja az alapítvány?
A kárpátaljai magyarság él a legkedvezőtlenebb gazdasági körülmények között és különböző okokból ők rendelkeznek a legkisebb lobbival, ami a támogatásokat illeti. Az alapítvány az ösztöndíjprogram mellett adományokat gyűjt Böjte Csaba dévai Szent Ferenc Alapítványának támogatására is.
- Az ösztöndíj odaítélésének kritériumai között szerepel, hogy a diák aktívan vegyen részt valamilyen ifjúsági, cserkész vagy vallásos szervezetben. Miért fontos ez?
Fontosnak tartjuk a szociális rászorultság és a jó tanulmányi eredmény mellett a kisebbségi magyar társadalomban való szerepvállalást, különös tekintettel a kisebbség megmaradásához kiemelten fontos ifjúsági szervezetekben.
- Hány diáknak sikerült ösztöndíjat folyósítani? Van túljelentkezés?
Eleinte négy, ma 17 ösztöndíj odaítélésének előfeltétele az ilyen szervezetekben végzett munkavállalás. Az idén 71 pályázónk volt.
- Mivel előnyben részesülnek azok, akik már elnyerték az ösztöndíjat, volt vagy van olyan diák, aki ennek a programnak köszönheti, hogy továbbtanulhat?
Ezt így nem lehet mondani. Többen vannak, akik már több szemeszterre kaptak ösztöndíjat, de eddig még senki nem volt, akit folyamatosan támogattunk volna.
Popovics Pál munkácsi pedagógus, a Kárpátaljai Magyar Cserkészszövetség elnöke, helyi lebonyolítóként segédkezik a programban. Szemerédi Tiborral a programban való együttműködés mellett a közös cserkészmúlt is összeköti.
- Mi az ön feladata?
Meghirdetem az ösztöndíj programot az itteni lapokban, a diákszervezeteknél, meg minden olyan helyen, ahol elérhető a diákok számára a felhívás. Utána fogadom a beérkező pályázatokat, összesítem őket, az összesítést pedig küldöm a Lakos Alapítványnak. Az ösztöndíjakról ők döntenek. A pályázókat kiértesítem a pozitív vagy negatív döntésről, majd keresek egy olyan alkalmat, ahol nagy nyilvánosság előtt ki tudom osztani a borítékokat.
- Mire elég a kapott ösztöndíj?
Az összeg nem fedezi a teljes tanulmányokat, de kiegészítésnek jó. 200 euró szemeszterenként arra elég, hogy a diák a kollégiumi-, étkezési- vagy utazási költségét erre az időszakra fedezze. Igyekszem teljesen szárazon, érzelemmentesen csak a technikai részével foglalkozni, de el szoktam olvasni a beadott önéletrajzokat. Sok olyan sorskép jelenik meg, mely nagyon szomorú és nehéz. Van, hogy én is elcsodálkozom, milyen helyzetben élnek emberek és ennek ellenére mégis taníttatják a gyerekeiket.
- A magyar diákok hány százaléka tanul anyanyelven? A magyar állam által nyújtott oktatási támogatásokon kívül milyen más ösztöndíj program létezik Kárpátalján?
Ha jól tudom, az itteni felsőoktatásban a magyarok aránya 5%, miközben a magyar lakosság aránya 12%. A diákok háromnegyede magyar nyelven tanul. Az egyházmegyei Karitász is ír ki hasonló pályázatokat. Az állami egyetemnek van tanulmányi ösztöndíja, de a magyar főiskolának nincs.
Szemerédi Tibort az adománygyűjtésről és a program fenntarthatóságáról kérdezem.
- Hogyan gyűl össze az ösztöndíjakhoz szükséges összeg? Hány támogatójuk van? Hogyan lehet rábírni a közösséget az adakozásra?
Kezdetben – és még jelenleg is – az adományozók az Exul Familia tagjai voltak, ma már kiegészülve sok, az összmagyarságért felelősséget érző és vállaló adakozóval.
- Fenntartható ez a program? Vannak nehézségeik?
Az "alap-adakozók" nagy része, így én is 56-os menekült diákok vagyunk. Mi ma már a 70 éven túl járunk. A nálunk fiatalabbak bekapcsolódása természetesen előfeltétele a program folytatásának. A Zürichben élő Csiszár Rita szociológus-nyelvész majd egy éve vállalt részt az alapítványi munkából. További munkatársakat és persze adományozókat is toborzunk, új adománygyűjtési módszerek bevetésén gondolkodunk, és bízom abban, hogy az Alapítvány nélkülem is majd el fogja látni az induláskor vállalt feladatát: a kárpátaljai magyar egyetemisták számára ösztöndíjat biztosítani.
Salló Emőke, Erdély Ma